Szeretne leszokni a dohányzásról? Elégedetlen a testsúlyával? Úgy érzi szervetettebb életvitellel könnyíteni tudna hétköznapi életvitelén? Szeretne bizonyos helyzetekben változtatni érzésein, magatartásán? Itt az ideje, hogy coachingolja önmagát!
Fogalmazzunk meg konkrét célokat!
Az emberek többsége hajlamos homályos célkitűzéseket követni. Ha azonban egy kis időt fordítunk arra, hogy rendet tegyünk gondolatainkban, céljaink és a jövőt érintő elképzeléseink hamar kikristályosodnak. Konkretizáljuk tehát elképzeléseinket, hogy a lehető legegyértelműbb és legelérhetőbb célokat tűzhessük ki magunk elé. Első lépésként állítsunk fel egy időmátrixot az alábbi példa szerint:
- Mit szeretnék?
- Mit szeretnék elérni, megváltoztatni, csinálni, vagy érezni?
- Mely magatartás, érzés, szemléletmód, esemény mutatná meg hogy elértem a Coachincélom?
- Mely életterületen vagy helyzetben szeretném a Coachingcélom elérni?
Például:
Mit szeretnék? – Szeretnék szervezettebb életet élni. Pontosabban? – Mindig tudom, hogy mit kell tennem. A munkámban? - Nem felejtem el a feladatokat vagy időpontokat. Meddig? – Mindig tűzzünk ki magunknak egy időpontot, mely a megvalósítás dátumát jelöli.
Figyeljünk arra, hogy egyszerre ne vállaljunk túl sokat, mert a kezdetben felállított túl nagy elvárások és igények csak arra jók, hogy ne érjük el célt. Kezdjük a megvalósítást apró lépésekkel!
Előnyök és hátrányok
a) Gyakran olyan célt tűzünk ki, amely egy rajtunk eluralkodott tüneten hivatott úrrá lenni. Ez gyakran összefüggésben van azzal hogy az első legjobbnak tűnő és legkényelmesebb problémamegoldást választjuk ami eszünkbe jut. Pl.: ha sok munkát kap a főnökétől, akkor a „szervezetebb szeretnék lenni“ coachingcél csak feltételesen megfelelő cél. A túl sok munka, az túl sok munka, teljesen mindegy hogy mennyire szervezett valaki. Persze egy jobb szervezettséggel több munkát tud elvégezni rövidebb idő alatt, viszont a túl sok, az túl sok marad. A fenti példában tehát szerencsésebb a munkateher csökkentését választani coaching célként.
b) A legtöbb cél azért nem valósul meg, mert a vele járó hátrányokat (Mi az, ára annak, hogy elérjem a célom?), nem kalkuláljuk bele az elképzeléseinkbe. Ebben az esetben csak a megvalósítási fázisban szembesülünk először azzal hogy a kitűzött cél elérése valójában mennyi terhet is ró ránk , vagy milyen mértékű lemondást kíván meg tőlünk.
Ezért fontos hogy a következő két kérdéssel még egyszer átgondoljuk céljainkat
- Mi az előnye és hátránya a coachingcélomnak?
- Ha a kitűzött célt elértem, az előnyök valóban többségben vannak mint a hátrányok?
Előző példánknál maradva : Szervezettebb szeretnék lenni, feladatlistát vezetni és a semmit sem másnapra halasztani.
Előnyök: Több mindenre jut időm rövidebb idő alatt. Higgadtabb vagyok.
Hátrányok: Rettenetesen fárasztó mindennap a feladatlistára gondolni. Még több munkával terhelnek, ha látják hogy hatékonyabb lettem.
Fogalmam sincs, hogy hol kezdjem!
Ha feltesszük magunknak a kérdést: "Mi hiányzik ahhoz hogy holnap már jobban szervezett legyek?" a következő válaszok juthatnak az eszünkbe:
- Egy rendezett íróasztal (mely jelen pillanatban még egy szemétdombnak tűnik)
- Hogy átlássam a feladataimat ( most ugyan még káosz van a fejemben)
- Tisztánlátás ( egyelőre fogalmam sincs hogy hol kezdjem), stb.
Készítsünk akciótervet!
- Rendet rakok az íróasztalomon és ezentúl mindig ügyelek arra, hogy rend legyen rajta!
- Minden nap felírom a feladataimat és az újabb feladatokat is hozzáírom!
- Felosztom a teendőimet prioritás szerint és mindig a legfontosabbat csinálom meg először!
Lépésről lépésre
Rohanó évszázadunk egyik legnagyobb átka a türelmetlenség. Legtöbben már holnap szeretnék elérni a kitűzött célt, ám ezt nem sok értelme van el is várni önmagunktól. Ennek ellenére gyakran esünk ebbe a hibába, melynek hátránya, hogy tudat alatt a csalódás ezzel automatikusan beprogramozódik. Hogy mindezt elkerüljük, tűzzünk ki kis lépéseket (köztes célokat), amelyek tervünk megvalósulásához vezetnek.
Köztescélok, százalékban
10% - hetente egyszer írok egy feladatlistát, 25% - hetente egyszer írok egy feladatlistát, és kétnaponta kiegészítem új feladatokkal, ezenkívül fontossági sorrendben jelölöm meg őket,
50% - hetente egyszer írok egy feladatlistát és naponta frissítem az új feladatokkal, fontossági sorrendben jelölöm meg őket és egyszer egy héten a napot azzal kezdem, hogy elvégzem a legfontosabb feladatot, 75%...., 100%....
Önmagunk coachiongolása közben, nagyon fontosak a kis lépések mert ha nincs mellettünk egy Coach, hajlamosak vagyunk magunkat túlértékelni. Tehát ne várjuk hogy minden tökéletesen fog történni, hanem örüljünk a kis köztes lépések sikeres végrehajtásának és fogadjuk el, hogy időnként előfordulhat visszaesés.
Kitartási stratégia
Kezdetben mindig nagyon lelkesek vagyunk és meg vagyunk győződve arról, hogy ez a cél eléréséig így lesz. A valóságban azonban, ha a kezdeti lelkesedés alábbhagy, gyorsan elfelejtjük a célt is. Hogy mindez ne történjen meg, segítségünkre lehet, a saját kitartási stratégiánk megtervezése, amellyel átgondolhatjuk hogy a kedvtelenség, kényelmetlenségek, visszaesések és a hiányzó fegyelem ellenére hogyan érhetjük el a célunkat sikeresen.
- Legyen mindig a szemünk előtt hogy mit szeretnénk és mit nem!
- Irányítsuk figyelmünket tudatosan a coahingcél fontosságára!
- Teremtsünk kedvező feltételeket!
Mindezt megtehetjük: Kis cédulák segítségével, melyekre felírjuk a coaching célunkat és a lakás olyan pontjain helyezzük el őket, ahol biztosan „belebotlunk“. (Jótanács: Egy idő után változtassuk meg a cetlik helyét, mert ha valamit megszokunk, azt általában már nem is látjuk. Barátokat, ismerősöket, kollégákat vagy családtagokat is megkérhetünk, hogy rendszeresen emlékeztessenek minket coachingcélunkra.
Ha tele a hűtő
Környezetünk nagy mértékben befolyásolja célunk elérését. Tegyük fel, hogy le akarunk fogyni, és a hűtőszekrényünk telis tele van ízletes és kalóriaszegény ételekkel… Ez minden bizonnyal segít minket a kitartásban (miközben egy ínycsiklandó kalóriabombákkal megrakott hűtőszekrény megnehezít, legrosszabb esetben el is lehetetleníti fogyókúránkat). Alakítsuk ki tehát úgy a környezetünket, hogy minél könnyebb legyen a feladat megvalósítása.
Addig üsd a vasat…
Az eddigiekben csak a tervekről volt szó. Most jöhet a megvalósítás! Vegyük elő a coachintervet, nézzük meg mi az első lépés amit a 10% alá írtunk. „Addig üssük a vasat amíg az forró“ – a legjobb időpont, hogy valamit elkezdjünk, az mindig a most!
Legyünk elszántak, és kitartóak!
A megvalósításhoz sok sikert kíván: Papp Enikő